Történet - - Geschichte


  Szilvásvárad:

Szilvásvárad igen régi település, már a kőkorszakban is emberlakta hely volt az Istállóskői barlang. Egy ősembercsoport élt itt akkor. Írásos anyag először Fényes Elek geográfiai szótárában szerepel róla, amelyben megjegyzi, hogy a barlangban ezer sertés könnyedén elfér. Korán egyháza lett, a pápai tizedlajstromokban és a legrégibb oklevelekben (1300 körül) Warad néven emlegetik. I.Károly idején, 1438-ig királyi birtok, később Albert király a Pálóczi családnak adományozta a közeli Dédessel együtt. Ettől kezdve ZylvasWarad, majd SylvasWarad alakban találjuk a község nevét. A Pálóczi család kihalásával a Perényiek birtoka lett. Ebben az időben csak Szilvás néven említik. A község egy része 1568-ban a protestáns Kátay Ferenc birtokába került, a lakosság reformátussá vált, és 1576-ban már önálló egyházat kapott. Eger elfoglalása után török kézre került, majd a Kátayak mellett birtokosaivá lettek a Semseyek és a Báriusok is. 1666 után a község Keglevich Miklós birtoka lett. A XIX. század második felében Keglevichtől Erdődy Rudolf gróf vásárolta meg a települést, utána Wessely csehországi gyáros a tulajdonosa. A park közepén álló kastélyt Erdődy gróf építette. A XX. század elején Pallavichini Alfonz őrgróf vásárolta meg az épületet, amely 1945-ben állami tulajdonba került. Később SZOT üdülő. A települést 1960-tól üdülőhelynek nyilványították, 1971-től pedig nemzetközi üdülőhely rangot kapott.

 
  A Bükkről:

A Bükk üledékes mészkőhegység. Az évi középhőmérséklet 5,8 és 10C° között változik. A fennsíkon kiegyenlített hűvös helyi éghajlat az uralkodó. A hegység a környező régiók vízgyűjtő területe, legmagasabb részein az évi átlagcsapadék eléri a 800 mm-t. A csapadék a karsztosodó kőzetekben a felszíni lefolyás helyett a víznyelőkön (dolinákon) keresztül beszivárog és felszín alatti járatokon keresztül jut el a karsztforrásokig. A szélsőséges vízjárású időszakos források a tavaszi hóolvadáskor működnek. A növényzetnél az alacsonyabb régiókban a melegigényes tölgyesek, magasabban pedig a bükkösök az uralkodóak. A bükkerdő természetes formájában az Őserdőben maradt fenn. A fenyőerdők emberi beavatkozás, telepítés eredményeként vannak jelen. A lucfenyőknek ideális élőhelye a fennsík. Macskahere, nagy ezerjófű, macskamenta, felemáslevelű csenkesz, hegyi sás, gyöngyperje, kosborfélék védett fajai találhatóak meg itt. A 800 m fölött számos magashegyi, hazánkban ritka, védett növényfajt őriznek: kárpáti sisakvirág, bérci rózsa, örvös bodza, szirti imola, stb. A környező lakosság évszázadokon át hasznosítja az erdőit, mint megújuló nyersanyag és energiaforrást. Az 1800-as évek közepétől tervszerű erdőgazdálkodás folyik. A tudomány számára értékesek a helyi különleges élőhelyek. Ilyenek a sziklai bükkösök az északi gerinceken, melyet a nyugati meredek peremeken a hársas-berkenyések váltanak fel. Számos jégkorszaki maradványfaj tenyészik a szurdokerdőkben pl. havasi sárga ibolya, havasi ikravirág, gímharaszt. A déli sziklás oldalak jellemzője a hársas-kőrises és hársas törmeléklejtő. Meszes, déli fekvésű területeken karsztbokorerdők, sziklagyepek alakultak ki. Jellemző a sajmeggy, húsos som, cserszömörce, stb. Néhány további ritkaság: deres csenkesz, magyar nyúlfarkfű, hölgymál, mészkő-löszgyep rétek, töbörrétek, stb. Allatvilága változatos, mintegy 10 000 faj található meg a hegységben. A sok ezer rovajfaj közül néhány példa: fűrészlábú szöcske, havasi cincér, aranyos bábrabló. A számos lepkefaj és csigafaj mellett talán legközismertebb a sebes- és szivárványos pisztráng. Egyes tiszta és zavartalan vizekben pedig a magyar márna és az Unger pisztráng. Hüllő és kétéltűek: pannon gyík, alpesi gőte, zöld-gyík és számos társuk. Rendszeresen mintegy 90 madárfaj fészkel itt. A vizirigó, holló, fehérhátú fakopáncs, kerecsensólyom, császármadár és a törpe sas egyik menedéke a bükki erdőség. Az emlősök közül több védett faj - a keleti sün, borz, vadmacska, nyest, nyuszt, hazai denevérfajok - fordulnak elő. A nagyvadakat a vaddisznó az őz a szarvas és az 1900-as évek elején betelepített muflon képviseli.

 
sp A Szilvásvárad felé vezető út (Bélapátfalva)  
  A Szalajka-völgy kiépítés előtt sp
  sp Amikor még a tavakban fürdőzni is lehetett
  Ilyen volt a Szalajka vendéglő sp

InfoBase (InfoBázis)Home