
Történet -
- Geschichte
| Szilvásvárad: Szilvásvárad
igen régi település, már a kőkorszakban is
emberlakta hely volt az Istállóskői barlang. Egy ősembercsoport
élt itt akkor. Írásos anyag először Fényes Elek
geográfiai szótárában szerepel róla, amelyben
megjegyzi, hogy a barlangban ezer sertés könnyedén elfér.
Korán egyháza lett, a pápai tizedlajstromokban és a
legrégibb oklevelekben (1300 körül) Warad néven
emlegetik. I.Károly idején, 1438-ig királyi birtok, később
Albert király a Pálóczi családnak adományozta a közeli
Dédessel együtt. Ettől kezdve ZylvasWarad, majd
SylvasWarad alakban találjuk a község nevét. A Pálóczi
család kihalásával a Perényiek birtoka lett. Ebben az
időben csak Szilvás néven említik. A község egy része
1568-ban a protestáns Kátay Ferenc birtokába került,
a lakosság reformátussá vált, és 1576-ban már önálló
egyházat kapott. Eger elfoglalása után török kézre
került, majd a Kátayak mellett birtokosaivá lettek a
Semseyek és a Báriusok is. 1666 után a község
Keglevich Miklós birtoka lett. A XIX. század második
felében Keglevichtől Erdődy Rudolf gróf vásárolta
meg a települést, utána Wessely csehországi gyáros a
tulajdonosa. A park közepén álló kastélyt Erdődy gróf
építette. A XX. század elején Pallavichini Alfonz őrgróf
vásárolta meg az épületet, amely 1945-ben állami
tulajdonba került. Később SZOT üdülő. A települést
1960-tól üdülőhelynek nyilványították, 1971-től
pedig nemzetközi üdülőhely rangot kapott. |
|||
| A Bükkről: A Bükk üledékes mészkőhegység. Az évi középhőmérséklet 5,8 és 10C° között változik. A fennsíkon kiegyenlített hűvös helyi éghajlat az uralkodó. A hegység a környező régiók vízgyűjtő területe, legmagasabb részein az évi átlagcsapadék eléri a 800 mm-t. A csapadék a karsztosodó kőzetekben a felszíni lefolyás helyett a víznyelőkön (dolinákon) keresztül beszivárog és felszín alatti járatokon keresztül jut el a karsztforrásokig. A szélsőséges vízjárású időszakos források a tavaszi hóolvadáskor működnek. A növényzetnél az alacsonyabb régiókban a melegigényes tölgyesek, magasabban pedig a bükkösök az uralkodóak. A bükkerdő természetes formájában az Őserdőben maradt fenn. A fenyőerdők emberi beavatkozás, telepítés eredményeként vannak jelen. A lucfenyőknek ideális élőhelye a fennsík. Macskahere, nagy ezerjófű, macskamenta, felemáslevelű csenkesz, hegyi sás, gyöngyperje, kosborfélék védett fajai találhatóak meg itt. A 800 m fölött számos magashegyi, hazánkban ritka, védett növényfajt őriznek: kárpáti sisakvirág, bérci rózsa, örvös bodza, szirti imola, stb. A környező lakosság évszázadokon át hasznosítja az erdőit, mint megújuló nyersanyag és energiaforrást. Az 1800-as évek közepétől tervszerű erdőgazdálkodás folyik. A tudomány számára értékesek a helyi különleges élőhelyek. Ilyenek a sziklai bükkösök az északi gerinceken, melyet a nyugati meredek peremeken a hársas-berkenyések váltanak fel. Számos jégkorszaki maradványfaj tenyészik a szurdokerdőkben pl. havasi sárga ibolya, havasi ikravirág, gímharaszt. A déli sziklás oldalak jellemzője a hársas-kőrises és hársas törmeléklejtő. Meszes, déli fekvésű területeken karsztbokorerdők, sziklagyepek alakultak ki. Jellemző a sajmeggy, húsos som, cserszömörce, stb. Néhány további ritkaság: deres csenkesz, magyar nyúlfarkfű, hölgymál, mészkő-löszgyep rétek, töbörrétek, stb. Allatvilága változatos, mintegy 10 000 faj található meg a hegységben. A sok ezer rovajfaj közül néhány példa: fűrészlábú szöcske, havasi cincér, aranyos bábrabló. A számos lepkefaj és csigafaj mellett talán legközismertebb a sebes- és szivárványos pisztráng. Egyes tiszta és zavartalan vizekben pedig a magyar márna és az Unger pisztráng. Hüllő és kétéltűek: pannon gyík, alpesi gőte, zöld-gyík és számos társuk. Rendszeresen mintegy 90 madárfaj fészkel itt. A vizirigó, holló, fehérhátú fakopáncs, kerecsensólyom, császármadár és a törpe sas egyik menedéke a bükki erdőség. Az emlősök közül több védett faj - a keleti sün, borz, vadmacska, nyest, nyuszt, hazai denevérfajok - fordulnak elő. A nagyvadakat a vaddisznó az őz a szarvas és az 1900-as évek elején betelepített muflon képviseli. |
|||
![]() |
sp | A Szilvásvárad felé vezető út (Bélapátfalva) |
| A Szalajka-völgy kiépítés előtt | sp | ![]() |
![]() |
sp | Amikor még a tavakban fürdőzni is lehetett |
| Ilyen volt a Szalajka vendéglő | sp | ![]() |